Benyák Zoltán A Nagy Illúzió — Könyvutca: Benyák Zoltán: A Nagy Illúzió
- Booklány szereti...: Benyák Zoltán: A nagy illúzió
- Benyák Zoltán - A nagy illúzió - Mandi Könyvtára
- Benyák Zoltán – Wikipédia
- Benyák Zoltán: A nagy illúzió | Luthien Könyvvilága
Minden a semmibe tart. " Roppant módon tiszta és fenséges az a nyelvezet, amellyel a sorok alakulnak, a szöveg teljesen kisimul előttünk, még nagyobb teret engedve a cselekmény elképzelésének. Így leszünk kívülálló szemlélődőkből dinamikus belső résztvevők, hogy át- és megélhessük a halált, s a tőle való félelmeinket. Mert nem biztos, hogy minden mese hazug, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik, semmiképpen. Lehet, a regénnyel kontrasztban a "nagy illúzió" lényege pontosan ebben áll: elhitetni azt, hogy vége lesz, és nincs tovább. A szerző persze nem állíthat biztosat, ő csak felveti, hátha… " Az elmúlás után minden jobb lesz. Őszintébb. A holtak unatkoznak, és végre azt teszik, amit igazán akarnak. Megélik a meséiket. " Mint ahogy Benyák Zoltánnal mi is mindig ezt tesszük. Szilvási Krisztián
Booklány szereti...: Benyák Zoltán: A nagy illúzió
Az első, amikor Tom éppen felébredt a sivatagban, nem emlékszik senkire és semmire. Felületesen ismertem meg, nem váltott ki belőlem csipetnyi együttérzést sem. Nehezen rázódtam bele a történetbe, kevéssé érdekelt egy túladagolásban kinyúlt hobó lelkivilága. Aztán ugye eljutottunk addig a pontig, míg Tom visszanyeri a halála előtti utolsó időszakról való emlékeit. Akkor kezdtem vele szimpatizálni, amikor rájöttem, hogy a lánya mennyivel fontosabb neki, mint a drog. A második szakaszban már tudjuk, mi Tom küldetése. Végigjárják azokat a helyeket, ahol a Lily megfordulhatott. Ezt a részt azért szerettem, mert mindig meg tudott lepni. Ilyen helyszíneket elképzelni sem tudtam, szürreális volt az egész, egy új élmény. A harmadik szakasz (a személyes kedvencem) a Keselyűemberről szól; ez volt a kötet csúcspontja, ahol a szálak összefutnak, és végre minden világossá válik. "Ha úgy tetszik, mind egy moziban ülünk, ahol a kaszás a jegyszedő. Bámuljuk a nagy közös filmet, ahogy a történetünk belekeveredik másokéba.
Benyák Zoltán - A nagy illúzió - Mandi Könyvtára
Benyák Zoltán – Wikipédia
- Tv2 hu mokka mai adás online
- A nagy illúzió by Zoltán Benyák
- Bibliotheca Fummie: Benyák Zoltán: A nagy illúzió
Benyák Zoltán: A nagy illúzió | Luthien Könyvvilága
Nem győztem ámulni az olvasottakon. Hihetetlen dolgokat sűrített ebbe a regénybe: egy festmény megelevenedett szereplőit, a lenyugvó napot "kísérő sárkányt", állati erdőt túlvilági cirkusszal, mindenféle roncstemetőt, bulis temetőt, hírességeket felvonultató Fekete Karnevált, de még sorolhatnám. Ám meg kell még említenem a történet fő mumusát, a nem épp bizalomgerjesztő Keselyűember t, a holtak kaszását, mert a történet szerint ha valakit az élők sorában már elfelejtenek, annak a túlvilágon sincs helye. Ez ellen a szerzet ellen küzdött Tom, aki próbálta minél inkább húzni az elkerülhetetlen találkozást, mert kitűzött maga elé egy célt, mégpedig, hogy a lelkek között megtalálja azt a személyt, akit mindennél jobban szeretett. Útja során Nina segítette, akivel emlékezetes kalandokba csöppent. A lány önmagában is elég emlékezetes, mert laza, rendes, vagány és bátor. Ezek a jellemvonások pedig szimpatikusak. ".. elhiszem, hogy képes leszek megtalálni őt. - Képes leszel. " Összesítés: hihetetlen világ tárult elém, lehengerlő írói stílusban, ami nem ismert korlátokat.
"A mese a mesélőről és a mese hallgatójáról is árulkodik. " Ha nem Benyák Zoltán írta volna le ezt a megállítást halálában is álmodozó hősének gondolataiba adva a sort, akkor is kapásból rá gondolna az ember. Már persze ha ismeri a kortárs, érzelmi és fizikai határokat nem ismerő fiktív próza egyik legfantáziadúsabb képviselőjét. A folytonosan újabb képzelet-területeket színpompába borító, 1976-ban született szerzőt a kezdetektől fogva furcsa kettősség feszíti: reál beállítottságú szakmai életén túl (mérnöki-műszaki tanulmányok és végzettség) régtől kezdve folyamatosan foglalkozik a fiktív írással (iskolarendszerű és autodidakta módokon is). Jonathan Cross -ként szürreális atmoszférájú, a valóság és a misztikum határán billegő történetek kerültek ki a fantáziája alól ( Veszett lelkek városa, Kvartett), s a 2012-es A háború gyermeke volt az első, saját neve alatt megjelent (ezúttal történelmi témájú) regénye. Az Ars Fatalis (2012), Az idő bolondjai (2013) és a Csavargók dala (2014) a Grafoman Kiadóval közös gyermekei, amelyek egyszerre felnőttek is, ráadásul soha meg nem öregszenek, amíg világ a világ.