Parti Nagy Lajos Nyár Némafilm: Parti Nagy Lajos: Nyár, Némafilm - Motto
Spiró György és Parti Nagy Lajos szövegeit Dés László és Dés András hangszerszólóinak társaságában hallhattuk a Zsidó Nyári Fesztiválon. Avagy fordítva: Dés László és Dés András muzsikáját Spiró György és Parti Nagy Lajos textusai fűszerezték. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA. Parti Nagy Lajos A szerzői előadásnak mindig megvan az összehasonlíthatatlan varázsa: sokak szerint az igazán autentikus interpretáció az íróé. Spiró György és Parti Nagy Lajos egyaránt tapasztalt előadó, a színházi hatásmechanizmus kiváló ismerője, színpadi jelenlétük természetszerűleg megkomponált produkció. Ülnek egy letakart asztalnál, a zöld olvasólámpa fényénél az Uránia öblös színpadán, csak az arcukat világítják meg a reflektorok, s a nézőtér néma csöndben hallgatja őket. Spiró hosszú novellát olvas fel, úgy rémlik, nem régi az elbeszélés, szó esik benne ellenzékről, kormánypártról, árvízi helyzetről, megvett ellenzéki sajtóról és csúfos demagógiákról, amelyek átitatják az úgynevezett közéletet. A hangnem szarkasztikus, a tónus visszafogottan gunyoros, de Spiró érzelemmentes tárgyilagossággal, mintegy racionális szenvtelenséggel olvassa fel a novellát, mintha csak valamely tudományos szakszöveget ismertetne; a metsző gúny, a vitriolos társadalomkritika persze átüt a szövegen.
Parti Nagy Lajos: Nyár, némafilm | ...
Vedlik a ny�r, szivem, lenyergelt vattap�ni na bumm sztar�ra bumm, h�t nem fogsz folytat�dni, pofozgatsz, mint a sz�l, cih�t �s tollbab�t, na bumm sztar�ra bumm, nyitsz ugr�iskol�t, kis r�dliz� any�k, kis k�lyk�k sz�ja kapkod, mi h�t a fullad�sod e s�rg� vattahadhoz? Az ugrabugra h�hoz egyny�ri n�mafilmen, mind elmegy�nk, na bumm, ma �pp te m�gy el innen, hol forr�n �s puh�n kering a vattaz�por, s v�lik a ny�r, feh�r boh�c a cirkusz�t�l. L�szl� No�mi �
- Nyár, némafilm - Presser Gábor
- • Terasz.hu • online kultur�lis magazin •
- Parti nagy lajos nyár némafilm mai
Ezért mondom, hogy ez a művekben ritkás időszak valójában a poétikai fordulat időszaka. Az első három kötet és az átmenet több darabja egységesnek látszik abban a tekintetben, hogy bár a beszélő nem azonos a költővel, tehát nincs szó vallomás-líráról, de a narrátor identifikációja sem történik meg. A váltás először a Szódalovaglás vége felé látszik, ahol a mind forgácsszerűbb szövegdarabok mintegy ciklust alkotnak, jelzetlenül, magán a cikluson belül, és olykor megképződik az olvasó előtt egy állandó beszélő figurája. Ezután pedig sorra következnek olyan vállalkozások, mint a Notesz, melyben József Attila fiktív öregkori verstöredékei sorakoznak, A dublini vegyszeres füzet, mely James Joyce regényalakja, Leopold Blum apjának, Virág Rudolfnak a szintén fiktív dilettanciáit közli, végül az utóbbi évek legizgalmasabb Parti vállalkozása, az Őszológiaigyakorlatok címet viselő "részlet", melynek kórházban kezelt szerzőjét "Dumpf Endré"-nek hívják, így, idézőjelben. Tehát míg korábban maga a virtuális műegész volt a beszéd vektoriránya, erre mutattak a narratíva hiányjelei, addig most már rendszeresen egy fiktív főalak áll a narratíva centrumában, akinek egyénített nyelvhasználata mintegy dramatizálja a lírai szöveget.
Revizor - a kritikai portál.
Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor, válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától, a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét, meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva, vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa, bár kormos és vörös szemed az éjszakától, s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától, szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost, majd fognak és kifőznek, irkába papirost. Vedlik a nyár, szívem, lenyergelt vattapóni, na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni, pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát, na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát, kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod, mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz? Az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen, mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen, hol forrón és puhán kering a vattazápor, s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától. kapcsolódó videók keressük! kapcsolódó dalok Presser Gábor: Te majd kézen fogsz és hazavezetsz (közr. még: Kern András)... milyen jó nekem, hogy vagy nekem... Mikor elfutott az utolsó ló, s olyan üres már az egész lelátó, és a vagyonom egy tizes lesz, Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.
S máris Désék hangszeres párosa következik, a lírai, groteszk vagy súlyos, hideg futamok valamiképpen párbeszédhelyzetbe kerülnek az elhangzott mondatokkal. Dés László elnyújtott, virtuóz improvizációi, ahogy kicsit meggörnyedve, szenvedélyesen fújja csillogó szaxofonját, az érzelmek roppantul széles amplitúdóin mozognak. Az éles, tompa, csúsztatott hangok, a telt vagy levegős szólamok végtelen áradata valami olyasmit szólaltat meg, amit nem lehet megragadni, leírni, legfeljebb a mélységét, a sűrűségét, a fájdalmát, a humorát, a könnyedségét érezni. Dés László Dés néha a bal kezébe fogja a hangszert, s jobb kézzel zongorán játszik, máskor cimbalomként használva a zongora húrjait csal elő egészen különleges összhangzatokat. De ez csak technika, a mesterségbeli tudás megnyilvánulása, a lényeg mindig a megjelenített érzelmek intenzitásában, telítettségében, jelenidejűségében rejlik, az örömben, a fájdalomban, a meditációban. Lebegünk, lassan kilépve térből és időből, átlibbenve egy másféle dimenzióba.
Kérdés, honnan tudom. Melyiknek öltöztem? A családot a nők intézik. Leszarom, ha lekéssük a buszt. Gyűlölöm az utazást, mint apám és nagyapám, kérdés, hogy kerültünk ilyen távol egymástól. Már haza sem utazom. Viszlát, kamaszkor, nagyapa így már biztos nem leszek, hogy negyvenévesen még apa sem vagyok. Apám Búbánatvölgyben élt, nagyapám Bajon, akkor kellett volna leköltöznöm Ürömre, mikor még éltek. Miklya Csanád - korrózió villamosnak üvöltesz harmadik birodalmat. Wehrmachtsadlernek hívod, pedig tudod, hogy egy négyeshatos nem tehet semmiről. a körút helyett arcod nézem, ablakra feszített árnyjáték. végül háttal ülsz le, hogy még véletlen se láthassam a szemed, miközben taknyos zsebkendőt veszel elő, remegő kézzel belecsomagolod a nyolcadik kerületet, és farzsebedbe csúsztatod élére hajtogatva, hogy kilógjon az összes utcasarok, amit valaha miattad szerettem. lapockádat tarkómhoz támasztva nyomkodod a leszállásjelzőt, hogy érezhessem, távolságon több mindent lehet érteni. számodra egy jobb oldalon nyíló ajtóban nyer majd értelmet a Rákóczin.